BIRKÓZÓ CIPŐK, BIRKÓZÓ MEZEK ÉS SPORTRUHÁZATI WEBÁRUHÁZ

Kérdése van? Hívjon bizalommal! +36304388578

Hírek

2022.10.08 17:18

Senkitől sem retten meg a 22 éves kőszikla

Senkitől sem retten meg a 22 éves kőszikla

Senkitől sem retten meg a 22 éves kőszikla- Losonczi Dávid parádésan birkózott a világbajnokságon


Élete első felnőtt világversenyén szenzációs birkózással gyűjtötte be a bronzérmet Losonczi Dávid a belgrádi birkózó-világbajnokságon, pedig sokáig úgy tűnt, sérülése miatt nem lehet ott a vb-n. Az ESMTK-KIMBA 22 esztendős kiválósága a kötöttfogásúak 87 kilogrammos kategóriájában egyedül a címvédő szerb Zurabi Datunashvilitől szenvedett vereséget egy utolsó pillanatig kiélezett küzdelemben. Dávid már a jövőbe tekint, határozott célja a legfényesebb érem megszerzése a jövő évi kvalifikációs világbajnokságon. A legifjabbaknak azt üzeni: a legnehezebb pillanatokban se adják fel, hiszen a céltudatos, alázatos munka mindig meghozza gyümölcsét.


Nagyon korán kezdted a birkózást. Ebben édesapádnak, Losonczi Ottónak is szerepe volt?


Már az óvodában megismerkedtem a sportággal, akkor persze még csak játékos formában, majd amikor iskolás lettem, és mivel édesapám akkor már az ESMTK birkózó szakosztályát vezette, értelemszerűen oda kezdtem járni edzésekre. Ha azt mondtam volna neki, hogy más sportágat szeretnék kipróbálni, akkor abban is támogatott volna, de hála istennek itt maradtam, és ennek a klubnak a színeiben értem el életem eddigi legnagyobb sikerét. De vissza a kezdetekhez: hat-hét évesen, még csak hetente egyszer-kétszer jártam edzésre, és bevallom, ekkor még nem fogott meg igazán ez a sportág. Később viszont, amikor kezdtem érezni, hogy egyre erősebb leszek és edzéseken egyre több ellenfelemet győztem le, akkor szerettem meg igazán a birkózást. Jöttek a sikerélmények, hiszen nyolcévesen már sorra nyertem a versenyeket, öt évig veretlen voltam. Volt ennek persze hátulütője is, hiszen amikor valakinek ennyire korán jön a siker, akkor egy idő után már nem úgy teljesít, sőt - mint ahogy én is – ,14-15 éves koromban komolyan felmerült bennem, hogy abbahagyom a versenyszerű sportolást. Ekkor már jöttek a vereségek is, nem értettem, hogy mit csinálok rosszul, ez pedig elvette a kedvem ettől az egésztől. Nagyon kemény munkával és akaraterővel végül sikerült újra felküzdenem magam a legjobbak közé.


Kik voltak az edzőid? Már az is döbbenetes, hogy bár még csak 22 éves vagy, de 16 éve birkózol.


Kruj Ivánnál, a szabadfogású válogatott egykori edzőjénél kezdtem, majd amióta csatlakozott hozzánk Kliment László – aki egyben a junior válogatott korosztály edzője is -, azóta az ő irányítása alatt készülök. Úgy érzem remek a munkakapcsolatunk, megtaláltuk a közös hangot egymással, nagyon sokat köszönhetek a vele való munkának.


Felnőtt világversenyen először szerepeltél, és rögtön bronzéremmel zártál. Hogyan jutottál el odáig egyáltalán, hogy te képviselhetted hazánkat a vb-n ebben a súlycsoportban?


Göröngyös úton jutottam el Belgrádba, hiszen januárban, az első idei versenyünkön beszakadt a mellizmom, ami miatt edzés nélküli három hónap kihagyás következett számomra. Április végén, május elején tudtam csatlakozni a válogatotthoz, de nagy volt a lemaradásom, nem tudtam részt venni versenyeken és az U23-as Eb—sem. Nem volt más választásom, eldöntöttem, hogy mivel egy világverseny van hátra az évből, ezért mindent megpróbálok, hogy ott lehessek a felnőtt világbajnokságon. Kőkemény felkészülés következett, szerencsére a vb-t megelőző versenyeken nagyon jól tudtam birkózni, így enyém lett a címeres mez ebben a súlycsoportban. A vb-részvételért Szilvási Eriket, U23-as Eb- és vb-győztest sikerült megelőznöm, illetve Lévai Tamást, aki szintén U23-as aranyérmes, valamint Takács Istvánt, aki U23-as kontinensbajnok lett, szóval már a hazai mezőny is roppant erős volt. Az ellenük aratott sikerek, illetve a vb-t megelőző versenyeken való eredményes részvétel nagyon nagy önbizalmat adtak nekem Belgrádra, aminek úgy mentem neki, hogy szeretném megnyerni a felnőttek között a bajnoki címet. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, és azzal is tisztában voltam, hogy a szerb fiú, Zurabi Datunashvili ellen lesz a legnehezebb mérkőzésem. Nagy meccsre számítottam ellene, és valóban így is történt, hiszen csak egy hajszállal kaptam ki tőle 4-3-ra, de legközelebb szerintem „el fogom kapni”.


Román, dél-koreai és egy kazah ellenfélen keresztül vezetett az utad a szerb elleni meccsig. Az addigi mérkőzéseid simán alakultak?


A koreai elleni igen, a többi viszont nem, a román és a kazah birkózó ellen is követtem el taktikai hibákat. A román ellen jól ment, vezettem is, amikor leküldtek a szőnyegre, ahol hagytam, hogy befogja a fejemet, és bizony, ha még egy másodperccel tovább fog le, akkor ott ájulok el, olyan oxigénhiányos állapotba kerültem. Szerencsére sikerült kivergődnöm ebből a rettenetes szituációból. A kazah ellen, akit korábbról már ismertem, azt gondoltam, hogy könnyebb dolgom lesz, de nem így volt, mert nagyon beleállt a meccsbe, nem akart fáradni. Szerencsére le tudtam küldeni, 7-0-ra elmentem, és hiába jött fel 7-3-ra, nem kezdtem el kapkodni, nyugodt birkózással legyőztem.


A bronzmérkőzés sem volt egyszerű.


A svéd Alex Kessidisszel nyáron már találkoztam egy versenyen, és magabiztos győzelmet arattam ellene. De ez egy világbajnokság volt, bronzmérkőzés, szóval abból a korábbi derbiből nem lehetett kiindulni, hiszen egy rutinos birkózóról van szó. Edzőim nyugodt birkózást kértek tőlem, mondták, hogy ne kapkodjak, mert abban jobban benne van a hibázás lehetősége. Az volt a taktikánk, hogy megcsináljuk a pontokat, és visszaállunk. Az elején ez be is jött, vezettem, majd ellenfelem fordított. Aztán megint én csináltam két pontot ellene, majd további pontot érő akcióim voltak. Lőrincz Viktor a szünetben mondta, hogy ne rohanjak, nem kell kapkodni, nem kell több kockázatot vállalni. Az elejét a második három percnek meghajtottam, hogy ne küldjenek le, a többit pedig sikerült jól kivédekezni.


Fejben hogy tudtad magad összerakni az elődöntős vereséget követően?


Másnap úgy kelsz fel négy mérkőzés után, mintha agyonvertek volna. Nehéz volt felpörögni a bronzmérkőzés előtt, de sikerült, ráadásul Kessidisznek volt egy vígaszágas mérkőzése, így én pihentebben léphettem ellene szőnyegre. A sikertelen elődöntő után nagyon szomorú voltam, azt gondoltam, hogy vége a világnak, hiszen nyerni akartam. Mentálisan egy kicsit szétestem, de másnapra összeraktam magam, oda tudtam koncentrálni a bronzmérkőzésre, mert ha ez is elment volna, akkor azt nem tudtam volna megbocsátani magamnak, hiszen tudtam, hogy jobb vagyok a svéd fiúnál.


A gyorsaság, a robbanékonyság és a küzdeni akarás az, amivel meg tudtad lepni a mezőnyt – ezt írták rólad a lapok. Te is úgy érzed, hogy ezek az erősségeid? Van egyáltalán gyenge pontja Losonczi Dávidnak?


Azt hiszem igen, hiszen én olyan vagyok, hogy az utolsó utáni pillanatig hajtom az ellenfeleimet, fel szoktam őrölni őket, és a dinamikus megindulásaimra sem számítanak a riválisok. A lenti védekezésemen még akad csiszolni való, ezekben a helyzetekben hajtottak végre rajtam akciókat, célom, hogy úgy teljesítsek ebben a mérkőzéshelyzetben is, mint ahogy azt állás közben teszem.


Az ESMT birkózócsarnokában díszsorfalat állva köszöntöttek a klubtársaid. Milyen érzés volt elvonulni előttük?


Nagyon összetartó csapat vagyunk, hagyomány nálunk, ha valaki a klub birkózói közül kiemelkedő eredményt ér el, akkor így ismerjük el azt a teljesítményt, amit nyújtott. Hihetetlenül jó érzés, hogy a legkisebbek is odajönnek, gratulálnak, és példaképüknek tekintenek, ez azért megmelengeti az ember szívét. Olyan plusz erőt, motivációt és megerősítést ad ez számomra a további munkához, ami semmi máshoz sem hasonlítható.


Mit üzensz a legfiatalabb birkózóknak, akik még az út elején járnak?


Amikor úgy érzik, hogy már nagyon nem megy a munka, amikor már feladnák az edzéseket, amikor már elegük van az egészből, na, akkor kell még rátenni egy lapáttal, és akkor kell összeszorítani a fogat, és hajtani tovább a melót az edzőteremben. Aztán, amikor számtalan edzésóra és mérkőzés után, amikor egy ilyen érem kerül az ember nyakába, annál nincs felemelőbb érzés, és akkor tudatosul az emberben, hogy az a rengeteg munka, amit belepakolt az ember, megérte. Mi, az idősebb generáció tagjai itt vagyunk, keressenek bátran minket a legfiatalabbak, segítünk nekik a tanácsainkkal, meglátásainkkal, hogy aztán minél fényesebb érem kerülhessen a nyakukba.


A legfényesebb éremről te magad sem tettél még le…


Már a bronzmérkőzést megelőzően arról beszéltem, hogy célom az első hely elérése. Idén komolyabb verseny már nem vár rám, annál keményebb alapozás viszont igen, hiszen a következő esztendőben rendezik az olimpiai kvalifikációs világbajnokságot, ott is szeretnék maradandót alkotni.
Hering Viktor

Vissza