Hogyan élték meg a sportág legjobbjai a mögöttünk hagyott több, mint egy
évet? Tartja-e azt az állítását, amit két esztendővel ezelőtt tett, miszerint két
éremesélyt lát a férfiaknál a tokiói olimpián? Milyen digitálisan felkészíteni a
hallgatókat a Testnevelési Egyetem Küzdősport Tanszékének
mesteroktatójaként? Miért számít valóságos csodának Lőrincz Tamás varsói
Európa-bajnoki aranyérme? Ezekről a kérdésekre is választ kaptunk Takács
Ferenctől, a magyar U23-as birkózó válogatott vezetőjétől, aki részese volt
többek között Lőrincz Tamás londoni olimpiai ezüstérmének, valamint Kiss
Balázs és Korpási Bálint világbajnoki címének.

- A 2020-as elhalasztott hazai kvalifikációs tornát követően szinte leállt a
birkózás világa, majd decemberben újraindult az élet, márciusban pedig
már az olimpiai részvétel kiharcolása volt a cél legjobbjaink számára.
Hogy lehetett fizikálisan és mentálisan is túlélni ezt az esztendőt?

- Azt gondolom, hogy a környező országokhoz képest viszonylag
szerencsésen vészeltük át ezt az időszakot. A közel azonos
súlycsoportokba tartozó versenyzőket kisebb csoportokban együtt tudtuk
edzeni, erősíteni. Félig-meddig alapozó jellegű munka folyt egészen az
őszi hónapokig. A harmincan felüliek számára a szinten tartás volt a
lényeg, a fiatalabbak számára pedig azért volt hasznos ez az időszak, mert
jelentősen tudtunk a fizikai állapotukon javítani, ami az ő korukban
különösen fontos. November elején szinte minden versenyzőnk így-vagy
úgy, de átesett a fertőzésen, ennek ellenére szépen gyűjtöttük az érmeket a
világbajnokság helyett megrendezett belgrádi világkupán.

- A fizikai felkészítés tehát rendben volt, de mentálisan hogyan tudták
„ébren tartani” a társaságot?

- Természetes dolog, hogy ha nincsenek versenyek, ha nem tudják magukat
kipróbálni éles helyzetekben is a versenyzők, ha hosszú hónapok óta csak
az edzések zajlanak, akkor bekövetkezik egy bizonyos szintű motíváció-
vesztés. Ezen is túllendültünk, decemberben pedig már a világkupára
élesítettük magunkat. Ezt követően volt egy kifejezetten jól sikerült tatai
tesztversenyünk, amiről bátran állíthatom, hogy erősebb mezőny gyűlt
össze, mint egy Magyar Nagydíjon. Ennél is nagyobbat dobott a
felkészülésünkön, hogy ezután egy öthetes felkészülési ciklus következett,
mely során annyi birkózó táborozott Tatán, amire én nem is emlékszem
korábbról. Hat szőnyegen, három turnusban tartottuk az edzéseket, és
dolgoztattuk a 140-150 versenyzőt.

- Aztán következhetett az olimpiai kvalifikációs torna Budapesten…

- Ahol – talán azért is, mert húsz esztendeje dolgozom vele - nem tudtam
elképzelni, hogy Korpási Bálintnak ne sikerüljön kivívni a tokiói részvétel
jogát. A Lőrincz-testvérek sikerének is örültem, csakúgy, mint a
szabadfogású Muszukajev és a női birkózó, Sastin Marianna kvótájának.
Torba Erik kijutása egy hajszálon múlott, ahogy Szőke Alexé is, bízom
benne, hogy májusban, Szófiában ők is élnek az utolsó eséllyel. A mostani
helyzetben nagyon nehéz a nemzetközi mezőnyt felmérni, az
erőviszonyok viszont nem nagyon változtak, de azt, hogy melyik
súlycsoportban szerzünk újabb kvótát, azt biztosra nem tudom
megmondani.

- Szófia után hogy alakul a válogatottak felkészülési programja?

- Egy négyhetes, alapozó, fizikai jellegű felkészülés veszi kezdetét, majd
kettéválik az olimpiára utazók és a fiatalabbak felkészülése. Előbbiek
Törökországba, utóbbiak Lengyelországba vagy Romániába utaznak, ha
minden úgy alakul, ahogy elterveztük.

- Jelenleg az U23-as korosztály felkészítéséért felel. Hogy alakult ennek a
generációnak az elmúlt időszaka?

- Rész vettünk a tatai versenyen, majd a legjobbak Rómában szerepeltek,
kifejezetten eredményesen. Szőke Alex értelemszerűen nem tartott
velünk, ő a kvalifikációs viadalon volt érdekelt. Világos, hogy jó lett
volna még több versenyen szőnyegre lépniük a srácoknak, de a
lehetőségeinkhez képest most sem állunk rosszul. Négy hét múlva U23-as
Európa-bajnokságot rendeznek, amely visszajelzés lesz számunkra az
elvégzett munka minőségét illetően.

- Két esztendeje azt nyilatkozta, hogy két éremesélyt lát a férfiaknál az
olimpián. Nagyon sok minden történt azóta, ezért adott a kérdést:
hasonlóan vélekedik most is?

- Úgy gondolom, hogy igen, bár várjuk meg, hogy végül összesen hány
versenyzőnk szerez kvalifikációt az ötkarikás játékokra. A
világbajnokságról bronzéremmel kijutó szabadfogású Muszukajevet is az
élmezőnybe várom, és Sastin Mariannát is.

- Ha már Sastint említi, nem mindennapi volt, ahogy most az Európa-
bajnokságon a döntőbe került.

- Világbajnok női birkózónknak nem kellett mérkőzést játszania ahhoz,
hogy fináléba kerüljön, sorra léptek vissza ellenfelei, ez egészen
elképesztő. A másik világszám szerintem az, hogy Lőrincz Tamás első és
a mostani, negyedik felnőtt Európa-bajnoki aranyérme között tizenöt
esztendő telt el, ami szintén ritkaságnak számít ebben a sportágban.

- A Testnevelési Egyetem Küzdősport Tanszékének a mesteroktatója. Hogy
boldogul a digitális oktatással?

- Küzdősportot, ahol testi kontaktus van a felek között, nagyon nehéz
online oktatni. Bízom benne, hogy május 10-ét követően végre
személyesen is találkozhatunk a hallgatókkal. Feladatokat, elméleti
ismereteket, írásos anyagokat, videókat dolgoznak fel a hallgatók a
mostani hónapokban, de talán feloldják a korlátozásokat, így a gyakorlati
részre is sor kerülhet végre.

- Végül kanyarodjunk vissza Tokióhoz. Megrendezik júliusban az ötkarikás
játékokat?

- Időről időre felröppen a hír, miszerint a japánok mégis visszalépnek, de
véleményem szerint megtartják a játékokat, és nem lesz hiábavaló a
birkózóink által elvégzett rengeteg munka.

Hering Viktor