Senkitől sem retten meg a 22 éves kőszikla- Losonczi Dávid parádésan birkózott a világbajnokságon

Élete első felnőtt világversenyén szenzációs birkózással gyűjtötte be a bronzérmet Losonczi Dávid a belgrádi birkózó-világbajnokságon, pedig sokáig úgy tűnt, sérülése miatt nem lehet ott a vb-n. Az ESMTK-KIMBA 22 esztendős kiválósága a kötöttfogásúak 87 kilogrammos kategóriájában egyedül a címvédő szerb Zurabi Datunashvilitől szenvedett vereséget egy utolsó pillanatig kiélezett küzdelemben. Dávid már a jövőbe tekint, határozott célja a legfényesebb érem megszerzése a jövő évi kvalifikációs világbajnokságon. A legifjabbaknak azt üzeni: a legnehezebb pillanatokban se adják fel, hiszen a céltudatos, alázatos munka mindig meghozza gyümölcsét.

Nagyon korán kezdted a birkózást. Ebben édesapádnak, Losonczi Ottónak is szerepe volt?

Már az óvodában megismerkedtem a sportággal, akkor persze még csak játékos formában, majd amikor iskolás lettem, és mivel édesapám akkor már az ESMTK birkózó szakosztályát vezette, értelemszerűen oda kezdtem járni edzésekre. Ha azt mondtam volna neki, hogy más sportágat szeretnék kipróbálni, akkor abban is támogatott volna, de hála istennek itt maradtam, és ennek a klubnak a színeiben értem el életem eddigi legnagyobb sikerét. De vissza a kezdetekhez: hat-hét évesen, még csak hetente egyszer-kétszer jártam edzésre, és bevallom, ekkor még nem fogott meg igazán ez a sportág. Később viszont, amikor kezdtem érezni, hogy egyre erősebb leszek és edzéseken egyre több ellenfelemet győztem le, akkor szerettem meg igazán a birkózást. Jöttek a sikerélmények, hiszen nyolcévesen már sorra nyertem a versenyeket, öt évig veretlen voltam. Volt ennek persze hátulütője is, hiszen amikor valakinek ennyire korán jön a siker, akkor egy idő után már nem úgy teljesít, sőt - mint ahogy én is – ,14-15 éves koromban komolyan felmerült bennem, hogy abbahagyom a versenyszerű sportolást. Ekkor már jöttek a vereségek is, nem értettem, hogy mit csinálok rosszul, ez pedig elvette a kedvem ettől az egésztől. Nagyon kemény munkával és akaraterővel végül sikerült újra felküzdenem magam a legjobbak közé.

Kik voltak az edzőid? Már az is döbbenetes, hogy bár még csak 22 éves vagy, de 16 éve birkózol.

Kruj Ivánnál, a szabadfogású válogatott egykori edzőjénél kezdtem, majd amióta csatlakozott hozzánk Kliment László – aki egyben a junior válogatott korosztály edzője is -, azóta az ő irányítása alatt készülök. Úgy érzem remek a munkakapcsolatunk, megtaláltuk a közös hangot egymással, nagyon sokat köszönhetek a vele való munkának.

Felnőtt világversenyen először szerepeltél, és rögtön bronzéremmel zártál. Hogyan jutottál el odáig egyáltalán, hogy te képviselhetted hazánkat a vb-n ebben a súlycsoportban?

Göröngyös úton jutottam el Belgrádba, hiszen januárban, az első idei versenyünkön beszakadt a mellizmom, ami miatt edzés nélküli három hónap kihagyás következett számomra. Április végén, május elején tudtam csatlakozni a válogatotthoz, de nagy volt a lemaradásom, nem tudtam részt venni versenyeken és az U23-as Eb—sem. Nem volt más választásom, eldöntöttem, hogy mivel egy világverseny van hátra az évből, ezért mindent megpróbálok, hogy ott lehessek a felnőtt világbajnokságon. Kőkemény felkészülés következett, szerencsére a vb-t megelőző versenyeken nagyon jól tudtam birkózni, így enyém lett a címeres mez ebben a súlycsoportban. A vb-részvételért Szilvási Eriket, U23-as Eb- és vb-győztest sikerült megelőznöm, illetve Lévai Tamást, aki szintén U23-as aranyérmes, valamint Takács Istvánt, aki U23-as kontinensbajnok lett, szóval már a hazai mezőny is roppant erős volt. Az ellenük aratott sikerek, illetve a vb-t megelőző versenyeken való eredményes részvétel nagyon nagy önbizalmat adtak nekem Belgrádra, aminek úgy mentem neki, hogy szeretném megnyerni a felnőttek között a bajnoki címet. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, és azzal is tisztában voltam, hogy a szerb fiú, Zurabi Datunashvili ellen lesz a legnehezebb mérkőzésem. Nagy meccsre számítottam ellene, és valóban így is történt, hiszen csak egy hajszállal kaptam ki tőle 4-3-ra, de legközelebb szerintem „el fogom kapni”.

Román, dél-koreai és egy kazah ellenfélen keresztül vezetett az utad a szerb elleni meccsig. Az addigi mérkőzéseid simán alakultak?

A koreai elleni igen, a többi viszont nem, a román és a kazah birkózó ellen is követtem el taktikai hibákat. A román ellen jól ment, vezettem is, amikor leküldtek a szőnyegre, ahol hagytam, hogy befogja a fejemet, és bizony, ha még egy másodperccel tovább fog le, akkor ott ájulok el, olyan oxigénhiányos állapotba kerültem. Szerencsére sikerült kivergődnöm ebből a rettenetes szituációból. A kazah ellen, akit korábbról már ismertem, azt gondoltam, hogy könnyebb dolgom lesz, de nem így volt, mert nagyon beleállt a meccsbe, nem akart fáradni. Szerencsére le tudtam küldeni, 7-0-ra elmentem, és hiába jött fel 7-3-ra, nem kezdtem el kapkodni, nyugodt birkózással legyőztem.

A bronzmérkőzés sem volt egyszerű.

A svéd Alex Kessidisszel nyáron már találkoztam egy versenyen, és magabiztos győzelmet arattam ellene. De ez egy világbajnokság volt, bronzmérkőzés, szóval abból a korábbi derbiből nem lehetett kiindulni, hiszen egy rutinos birkózóról van szó. Edzőim nyugodt birkózást kértek tőlem, mondták, hogy ne kapkodjak, mert abban jobban benne van a hibázás lehetősége. Az volt a taktikánk, hogy megcsináljuk a pontokat, és visszaállunk. Az elején ez be is jött, vezettem, majd ellenfelem fordított. Aztán megint én csináltam két pontot ellene, majd további pontot érő akcióim voltak. Lőrincz Viktor a szünetben mondta, hogy ne rohanjak, nem kell kapkodni, nem kell több kockázatot vállalni. Az elejét a második három percnek meghajtottam, hogy ne küldjenek le, a többit pedig sikerült jól kivédekezni.

Fejben hogy tudtad magad összerakni az elődöntős vereséget követően?

Másnap úgy kelsz fel négy mérkőzés után, mintha agyonvertek volna. Nehéz volt felpörögni a bronzmérkőzés előtt, de sikerült, ráadásul Kessidisznek volt egy vígaszágas mérkőzése, így én pihentebben léphettem ellene szőnyegre. A sikertelen elődöntő után nagyon szomorú voltam, azt gondoltam, hogy vége a világnak, hiszen nyerni akartam. Mentálisan egy kicsit szétestem, de másnapra összeraktam magam, oda tudtam koncentrálni a bronzmérkőzésre, mert ha ez is elment volna, akkor azt nem tudtam volna megbocsátani magamnak, hiszen tudtam, hogy jobb vagyok a svéd fiúnál.

A gyorsaság, a robbanékonyság és a küzdeni akarás az, amivel meg tudtad lepni a mezőnyt – ezt írták rólad a lapok. Te is úgy érzed, hogy ezek az erősségeid? Van egyáltalán gyenge pontja Losonczi Dávidnak?

Azt hiszem igen, hiszen én olyan vagyok, hogy az utolsó utáni pillanatig hajtom az ellenfeleimet, fel szoktam őrölni őket, és a dinamikus megindulásaimra sem számítanak a riválisok. A lenti védekezésemen még akad csiszolni való, ezekben a helyzetekben hajtottak végre rajtam akciókat, célom, hogy úgy teljesítsek ebben a mérkőzéshelyzetben is, mint ahogy azt állás közben teszem.

Az ESMT birkózócsarnokában díszsorfalat állva köszöntöttek a klubtársaid. Milyen érzés volt elvonulni előttük?

Nagyon összetartó csapat vagyunk, hagyomány nálunk, ha valaki a klub birkózói közül kiemelkedő eredményt ér el, akkor így ismerjük el azt a teljesítményt, amit nyújtott. Hihetetlenül jó érzés, hogy a legkisebbek is odajönnek, gratulálnak, és példaképüknek tekintenek, ez azért megmelengeti az ember szívét. Olyan plusz erőt, motivációt és megerősítést ad ez számomra a további munkához, ami semmi máshoz sem hasonlítható.

Mit üzensz a legfiatalabb birkózóknak, akik még az út elején járnak?

Amikor úgy érzik, hogy már nagyon nem megy a munka, amikor már feladnák az edzéseket, amikor már elegük van az egészből, na, akkor kell még rátenni egy lapáttal, és akkor kell összeszorítani a fogat, és hajtani tovább a melót az edzőteremben. Aztán, amikor számtalan edzésóra és mérkőzés után, amikor egy ilyen érem kerül az ember nyakába, annál nincs felemelőbb érzés, és akkor tudatosul az emberben, hogy az a rengeteg munka, amit belepakolt az ember, megérte. Mi, az idősebb generáció tagjai itt vagyunk, keressenek bátran minket a legfiatalabbak, segítünk nekik a tanácsainkkal, meglátásainkkal, hogy aztán minél fényesebb érem kerülhessen a nyakukba.

A legfényesebb éremről te magad sem tettél még le…

Már a bronzmérkőzést megelőzően arról beszéltem, hogy célom az első hely elérése. Idén komolyabb verseny már nem vár rám, annál keményebb alapozás viszont igen, hiszen a következő esztendőben rendezik az olimpiai kvalifikációs világbajnokságot, ott is szeretnék maradandót alkotni.
Hering Viktor

Szenzációsan szerepeltek a szabadfogású birkózók az Európa-bajnokságon

Minden idők legeredményesebb kontinensviadalát zárta március végén a magyar szabadfogású birkózó szakág. Gulevszkij Konsztantin, az U23-as és a felnőtt szabadfogású válogatott edzője értékelte a néhány nappal ezelőtt véget ért budapesti Európa-bajnokság történéseit, beszélt a Bánkuti Zsolttal folytatott közös munkájukról, és természetesen szóba került az Ukrajnában zajló háború is.

Mikor és hogyan kezdték meg a felkészülést az Európa-bajnokságra?

Két hónapos intenzív felkészülésen vettek részt birkózóink, a magyarok itthon, míg Bajcajev Vlagyiszlav, Muszukajev Iszmail, Halidov Gamzatgadzsi és Kuramagomedov Murad Oroszországban tréningeztek, majd a komplett csapat három héttel az EB-t megelőzően találkozott, onnantól kezdve együtt készültünk a budapesti versenyre. Korábban az U23-asokkal Olaszországban edzőtáboroztunk, de Bulgáriában is szerepeltünk felkészülési versenyen. Amikor pedig itthon voltunk, akkor az U23-asok a felnőttekkel közösen készültek, sőt, nemzetközi edzőtábort is szerveztünk az EB előtt, ahol lengyelekkel, románokkal, algériaiakkal, macedónokkal birkózhattunk.

A felkészülés tehát jól sikerült, ebből már sejteni lehetett, hogy eredményes Európa-bajnokságot zárnak?

A srácok mentálisan és fizikálisan is jó állapotban voltak, számos edzőpartnerrel gyakorolhattak a versenyzőink, a formaidőzítés is jól sikerült, így bíztunk benne, hogy az elvégzett munkának érem lesz majd a jutalma.

Kérem, hogy értékelje az éremszerzőink teljesítményét!

Muszukajev remek fomában volt, látszott rajta, hogy kirobbanó erőben van, mindhárom győzelmét technikai tussal érte el úgy, hogy 33 pontot gyűjtött és mindössze egy pontot tudtak bevinni ellene. A tokiói ezüstérmes, többszörös világbajnok Aliyevet is magabiztosan győzte le, így most bánhatjuk igazán, hogy az olimpián a sérülése miatt nem volt százszázalékos formában. Muszukajev Párizsban viszont ott lehet, ha ilyen formát mutat ott is, akkor komoly esélyekkel szállhat harcba a minél fényesebb éremért. Bajcajev az első versenyén szerepelt magyar színekben, ráadásul ezt megelőzően hosszú ideig nem is lépett szőnyegre, a versenyrutin még hiányzik a birkózásából. A két hiba, amit a döntőben elkövetett kijavítható, azon fogunk dolgozni, hogy még jobb teljesítményt nyújtson a következő versenyeken. Ligeti Dániel bronzmérkőzése és éremszerzése számomra csodálatos élmény volt. Dani igazi harcosként viselkedett, aki sérülése ellenére is az utolsó pillanatig odatette magát, példaértékű volt, hogy nem csak fizikálisan, hanem mentálisan is mennyire erős volt ezen az Európa-bajnokságon. Az ő szereplése példaértékű kell, hogy legyen a fiatalok számára is, hiszen megmutatta, hogy nem csak technikailag és fizikálisan kell felkészülni egy versenyre, de hihetetlen sokat számít az a belső erő, ami például most Daniban belülről dolgozott. Aki komoly eredményt szeretne elérni, annak tudomásul kell venni, hogy a mérkőzés közben mindig van olyan testrész, izom, ami fáj, így ahhoz, hogy győztes lehess, nem csak az ellenfeledet, hanem ezeket a fájdalmakat is le kell tudni győzni.
Halidov az ötödik helyen végzett, a további helyezettjeink pedig Antal Dániel(11.), Kuramagomedov Murad(7.), Vida Csaba(9.) és Püspöki Patrik(13.) voltak…
Halidov az első mérkőzését a tavalyi U23-as grúz győztes ellen megnyerte, de sajnos nem tudta folytatni a szereplést, mert még a küzdelem során megsérült. Vida Csaba szereplését sajnáltam, mert érzésem szerint ő akár érmet is szerezhetett volna, sajnos egy hiba miatt ez nem sikerülhetett neki. Bízom benne, hogy ez a mostani szereplése nem veti vissza a birkózásban, és bebizonyítja, hogy sokkal jobb teljesítményre képes. Antal Dani is jó formában érkezett az EB-re, de a korábbi U23-as aranyérmes azeri ellenfelét nem tudta legyőzni. Daninak a lábvédés begyakorlására kell még több időt szentelnie, és ezen dolgozni is fogunk. Patrik már azzal meglepetést okozott, hogy megnyerte itthon a válogató versenyt, és bár izraeli ellenfelétől kikapott, még sincs szégyenkezni valója. Murad egy örmény versenyzőtől kapott ki, véleményem szerint valamivel agresszívabb birkózással a hetedik helynél is előrébb végezhetett volna. A csapatversenyben összesítésben a hatodik helyen végeztünk, ami kiváló eredmény, sőt, talán még sosem szerepelt ilyen jól EB-n a magyar szabadfogású birkózó válogatott.

Hogyan tudnak együtt dolgozni a fiatal és a rutinos birkózóink?

Igazi csapat vagyunk, az idősebb versenyzőink segítik a fiatalokat, jó érzés látni, hogy támogatják őket a fejlődésükben.

Bánkuti Zsolt szövetségi kapitánnyal könnyen megy a közös munka?

Azt gondolom, hogy igen, hiszen Zsolt kiváló edző és kiváló ember is egyben. Segítjük egymást a munkában, értjük egymás gondolatait, azt hiszem egy hullámhosszon vagyunk, aminek az eredményes és sikeres szereplés a végeredménye.

Nem mehetünk el szó nélkül az Ukrajnában zajló háború mellett, hiszen ön kijevi születésű, ahol most komoly harcok dúlnak. Hogyan tudta függetleníteni magát az eseményektől, hogyan tudott a munkájára koncentrálni?

Amikor a háború elkezdődött, éppen Olaszországban tartózkodtam edzőtáborban, ráadásul egyedül voltam edzőként kint a srácokkal. Nagyon nehéz napokat éltem meg, mégis azon voltam, hogy ne látszódjon meg rajtam az, amit magamban érzek. Közben meg borzasztó napokat éltem meg, hiszen a szüleim Kijevben élnek. Szerencsére a főváros azon részén laknak, ahol nem volt bombázás. Hívtam őket, hogy jöjjenek el onnan, és költözzenek át Magyarországra, de ők otthon akartak maradni. Tavaly még Kijevben voltunk nemzetközi edzőtáborban, idén is szerettünk volna, de az ismert körülmények miatt újra kell terveznünk ezt is.

Milyen fontosabb feladatok várnak az U23-as és a felnőtt válogatott birkózókra?

Az Európa-bajnokságot követően két hét pihenőt kaptak a versenyzők, majd április végén a Magyar Bajnokságon lépnek szőnyegre a birkózók, amire a saját klubjaikban készülnek a válogatott sportolók is. Szeptemberben felnőtt világbajnokságot rendeznek, erre már a nyár folyamán megkezdjük a felkészülést, részt veszünk edzőtáborozásokon, ranglista versenyeken és nemzetközi viadalon is.
Hering Viktor

Hét magyar tag az UWW bizottságaiban
Az USA után a Magyar Birkózó Szövetség tudta delegálni a legtöbb tagot Iránnal karöltve.
Bacsa Péter az UWW elnökség tagja.
Dr. Molnár Szabolcsot az orvosi bizottságba újra beválasztották, nem mellesleg a Tokiói Olimpia orvosi delegációjának a vezetője is volt.
Barna Tibor, a Testnevelési Egyetem tanára a tudományos bizottság tagja maradt.
Virág Lajos a marketing bizottságba került be.
Sike András Olimpiai bajnokunk az edzői bizottság tagja lett.
Lőrncz Tamás a sportolói bizottságban maradt továbbra is.
Bácsi Péter a technikai bizottság tagja lett.
Sleisz Gabriella a srtandbirkózó bizottságban fogja a magyar érdekeket képviselni.


A konferencián szó esett a Tokiói Olimpiáról is, melynek nem hivatalos statisztikái nagyon jó eredményeket mutattak a birkózásról. A mai modern technikával már pontos adatokat tudnak közölni, melyből kiderült, hogy a birkózás a harminchárom sportágból az első tíz legnézettebb esemény között van.
A küzdősportok közül a legnézettebb a birkózás, mig az olimpiai döntők közül a női birkózás 50 kg-os döntője a harmadik legnézettebb eseménye volt.
Legeredményesebb birkózónk Lőrincz Tamás lett a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia szakmai igazgatója. Beszédében elmondta, hogy szeretné átadni a sok év tapasztalatát és a Mr. Tus Birkózó Akadémia mintájára, de modernebb körülmények között kinevelni az új generáció bajnokait. A sok edzés mellett majd jut idő a kultúrára és különböző programok látogatására is, ezzel is színesítve a gyerekek mindennapjait. 


Lőrincz Viktor mint edző,  Módós Péterrel és Takács Ferencel karőltve a felnőtt kötöttfogású válogatott munkájában fog rész venni és segíti a fiatalok felkészülését.
21 év után ismét felnőtt Európa bajnokságot fogunk rendezni, melyre reményeink szerint nézők is kilátogathatnak és szurkolhatnak versenyzőinknek.
Az EB-n egy fiatal új csapattal fogunk részt venni, akik közül már sokan megmutatták, hogy méltó utódai tudnak lenni visszavonuló nagyjainknak.

A közeljövőben új szabályok lépnek érvénybe, melyeket egyenlőre teszt versenyeken fognak kipróbálni és utána fognak döntést hozni a véglegesítésükről. 
A szabályváltozásról következő cikkünkben számolunk be.

Varázslatos pillanatokban gazdag esztendő
Volt táncshow-világbajnok, Fit-Kidben egyéniben és csapatban magyar és Európa-bajnok, és bár ma már versenyszerűen nem sportol, mégis kitölti mindennapjait a sport. Lőrinczné Bóbis Viviennel, az olimpiai- és világbajnoki ezüst-, kétszeres világbajnoki bronzérmes, Európa-bajnok magyar birkózó, Lőrincz Viktor feleségével beszélgettünk.

Remek sikereket ért el, 2013-ban mégis befejezte a versenysportot. Miért hozta meg ezt a döntést?

A felsőfokú tanulmányaimat Szegeden folytattam, majd miután végeztem, el is helyezkedtem az egészségügyben, amivel nem volt összeegyeztethető a versenysport. Ceglédről - ahol a mai napig lakunk – jártam át dolgozni Szolnokra, ahol remek csapatban, kiváló körülmények között végezhettem a munkám CT-MR operátori munkakörben egészen a tavalyi esztendőig, amikor is megszületett a kislányunk, Anna, és akivel jelenleg GYES-en vagyok itthon.

Hogy ismerkedtek meg Viktorral?

Bár mindketten ceglédiek vagyunk, és bár tudtunk egymásról, tudtuk, hogy mindketten sportolunk, mégsem kerültünk közelebb egymáshoz egészen 2010 szeptemberéig, amikor is szorosabbra fűződött a kapcsolatunk.

Tavaly tavasszal elhalasztották az olimpiát. Hogyan élték meg együtt ezt a helyzetet?

Igyekeztem Viktorra koncentrálni, hogy lesz-e emiatt mélypontja, és ha igen, akkor milyen mértékben van szüksége a segítségemre, hogy átlendüljön ezen a szokatlan időszakon. Szerencsére az első egy-két hét után túltette magát a helyzeten, és testvérével, Tamással összefogva folytatták a munkát.

Közben babát vártak, ez is különlegesség tette ezeket a hónapokat.

Igen, ekkor már pocakban volt Anna, tudtuk nagyjából, hogy mikor fog megérkezni, talán ezért sem volt rajtam akkora pánik, hogy elhalasztják az olimpiát. Így Viktor is többet tudott velem lenni, fel tudtunk készülni gyermekünk érkezésére, és a szüléskor is ott tudott lenni velünk, ami életünk egyik legszebb közös pillanata volt.

Mennyire változott meg az életük a baba születését követően?

Nagyon, hiszen Anna nem egy egyszerű kislány. Viktorra ekkor kettős feladat hárult, hiszen apaként is helyt kellett állnia, ugyanakkor az edzések, edzőtáborozások is folyamatosak voltak, készült Tokióra, de ezt is megoldottuk közösen. Igyekeztem bizosítani mindent, ami a zavartalan felkészüléséhez kellett.
Tavaly szeptemberben Viktor térdét megműtötték, novemberben pedig elkapta a koronavírust, hihetetlenül nehéz időszakot élhettek át.
A térdműtét utáni hetek valamivel könnyebbek voltak, a koronavírust viszont csak Viktor kapta el, mi Annával nem, ami azt jelentette, hogy négy hetet töltött fent a lakásunk emeleti részében, elszigetelve tőlünk. Úgy kellett segítenem neki, hogy közben Annával is foglalkoznom kellett, ebben viszont én nem számíthattam rá, szóval ez egy valóban nehéz időszak volt. Viktort nagyon erős tünetekkel gyötörte meg a vírus, így időbe telt, mire vissza tudta nyerni azt az erőt, amivel a fertőzést megelőzően rendelkezett. Ráadásul a térdműtétje is nem sokkal ez előtt történt, így fizikálisan fokozatosan újra fel kellett építenie magát. Lelkileg sem volt könnyű átvészelni ezeket a heteket, kicsit talán türelmetlen is volt önmagával szemben ennek az esztendőnek az elején, amikor a versenyek nem úgy alakultak, ahogy szerette volna. Áprilisra, május környékére viszont újra a régi volt, visszanyerte az erejét, egyre jobban ment neki a birkózás. Ekkor már a célegyenesbe fordult az olimpiai felkészülése, sokat volt távol, egymást érték az edzőtáborozások. Ezekben a hetekben anyuék és Viktor szülei segítetek itthon.
Az olimpia közeledtével állandó téma volt otthon Tokió?
Szerencsére nem, hiszen ha Viktor hazajött az edzőtáborokból, akkor ő is örült annak, hogy végre kiszakadhatott abból a közegből, és velünk lehet. Ilyenkor igyekeztünk a lehető legtöbb időt együtt tölteni. Tamással ellentétben Viktor inkább itthon szeret pihenni, nagyot aludni, esetleg a kertben tenni-venni.

Elérkezett az olimpiai döntő napja…

Hihetetlen boldogok voltunk, ami munkát Viktor belefektetett ebbe, az azt hiszem teljesen megtérült.
A döntő előtt az edzőtáborozások, azóta pedig a számos meghívás miatt vannak távol egymástól, azért ez is egy egészen különleges időszak az életükben.
Szerintem Viktor kifejezetten élvezi, hogy minden körülöttük forog, hiszen ma itthon ők a legismertebb testvérpár. Van, hogy naponta két-három helyre várják őket, aminek igyekeznek is eleget tenni, szóval zsúfolt a naptár. Ez az időszak erről szól most, élvezzék is ki ezeket a hónapokat Viktorék. Én ritkábban kisérem el ezekre a rendezvényekre, de legutóbb például Szentesen mi is ott voltunk velük a Lecsófesztiválon, mivel itt a legkisebbeknek is voltak programok, amin Anna is jól érezte magát.
Hering Viktor

Hogyan élték meg a sportág legjobbjai a mögöttünk hagyott több, mint egy
évet? Tartja-e azt az állítását, amit két esztendővel ezelőtt tett, miszerint két
éremesélyt lát a férfiaknál a tokiói olimpián? Milyen digitálisan felkészíteni a
hallgatókat a Testnevelési Egyetem Küzdősport Tanszékének
mesteroktatójaként? Miért számít valóságos csodának Lőrincz Tamás varsói
Európa-bajnoki aranyérme? Ezekről a kérdésekre is választ kaptunk Takács
Ferenctől, a magyar U23-as birkózó válogatott vezetőjétől, aki részese volt
többek között Lőrincz Tamás londoni olimpiai ezüstérmének, valamint Kiss
Balázs és Korpási Bálint világbajnoki címének.

- A 2020-as elhalasztott hazai kvalifikációs tornát követően szinte leállt a
birkózás világa, majd decemberben újraindult az élet, márciusban pedig
már az olimpiai részvétel kiharcolása volt a cél legjobbjaink számára.
Hogy lehetett fizikálisan és mentálisan is túlélni ezt az esztendőt?

- Azt gondolom, hogy a környező országokhoz képest viszonylag
szerencsésen vészeltük át ezt az időszakot. A közel azonos
súlycsoportokba tartozó versenyzőket kisebb csoportokban együtt tudtuk
edzeni, erősíteni. Félig-meddig alapozó jellegű munka folyt egészen az
őszi hónapokig. A harmincan felüliek számára a szinten tartás volt a
lényeg, a fiatalabbak számára pedig azért volt hasznos ez az időszak, mert
jelentősen tudtunk a fizikai állapotukon javítani, ami az ő korukban
különösen fontos. November elején szinte minden versenyzőnk így-vagy
úgy, de átesett a fertőzésen, ennek ellenére szépen gyűjtöttük az érmeket a
világbajnokság helyett megrendezett belgrádi világkupán.

- A fizikai felkészítés tehát rendben volt, de mentálisan hogyan tudták
„ébren tartani” a társaságot?

- Természetes dolog, hogy ha nincsenek versenyek, ha nem tudják magukat
kipróbálni éles helyzetekben is a versenyzők, ha hosszú hónapok óta csak
az edzések zajlanak, akkor bekövetkezik egy bizonyos szintű motíváció-
vesztés. Ezen is túllendültünk, decemberben pedig már a világkupára
élesítettük magunkat. Ezt követően volt egy kifejezetten jól sikerült tatai
tesztversenyünk, amiről bátran állíthatom, hogy erősebb mezőny gyűlt
össze, mint egy Magyar Nagydíjon. Ennél is nagyobbat dobott a
felkészülésünkön, hogy ezután egy öthetes felkészülési ciklus következett,
mely során annyi birkózó táborozott Tatán, amire én nem is emlékszem
korábbról. Hat szőnyegen, három turnusban tartottuk az edzéseket, és
dolgoztattuk a 140-150 versenyzőt.

- Aztán következhetett az olimpiai kvalifikációs torna Budapesten…

- Ahol – talán azért is, mert húsz esztendeje dolgozom vele - nem tudtam
elképzelni, hogy Korpási Bálintnak ne sikerüljön kivívni a tokiói részvétel
jogát. A Lőrincz-testvérek sikerének is örültem, csakúgy, mint a
szabadfogású Muszukajev és a női birkózó, Sastin Marianna kvótájának.
Torba Erik kijutása egy hajszálon múlott, ahogy Szőke Alexé is, bízom
benne, hogy májusban, Szófiában ők is élnek az utolsó eséllyel. A mostani
helyzetben nagyon nehéz a nemzetközi mezőnyt felmérni, az
erőviszonyok viszont nem nagyon változtak, de azt, hogy melyik
súlycsoportban szerzünk újabb kvótát, azt biztosra nem tudom
megmondani.

- Szófia után hogy alakul a válogatottak felkészülési programja?

- Egy négyhetes, alapozó, fizikai jellegű felkészülés veszi kezdetét, majd
kettéválik az olimpiára utazók és a fiatalabbak felkészülése. Előbbiek
Törökországba, utóbbiak Lengyelországba vagy Romániába utaznak, ha
minden úgy alakul, ahogy elterveztük.

- Jelenleg az U23-as korosztály felkészítéséért felel. Hogy alakult ennek a
generációnak az elmúlt időszaka?

- Rész vettünk a tatai versenyen, majd a legjobbak Rómában szerepeltek,
kifejezetten eredményesen. Szőke Alex értelemszerűen nem tartott
velünk, ő a kvalifikációs viadalon volt érdekelt. Világos, hogy jó lett
volna még több versenyen szőnyegre lépniük a srácoknak, de a
lehetőségeinkhez képest most sem állunk rosszul. Négy hét múlva U23-as
Európa-bajnokságot rendeznek, amely visszajelzés lesz számunkra az
elvégzett munka minőségét illetően.

- Két esztendeje azt nyilatkozta, hogy két éremesélyt lát a férfiaknál az
olimpián. Nagyon sok minden történt azóta, ezért adott a kérdést:
hasonlóan vélekedik most is?

- Úgy gondolom, hogy igen, bár várjuk meg, hogy végül összesen hány
versenyzőnk szerez kvalifikációt az ötkarikás játékokra. A
világbajnokságról bronzéremmel kijutó szabadfogású Muszukajevet is az
élmezőnybe várom, és Sastin Mariannát is.

- Ha már Sastint említi, nem mindennapi volt, ahogy most az Európa-
bajnokságon a döntőbe került.

- Világbajnok női birkózónknak nem kellett mérkőzést játszania ahhoz,
hogy fináléba kerüljön, sorra léptek vissza ellenfelei, ez egészen
elképesztő. A másik világszám szerintem az, hogy Lőrincz Tamás első és
a mostani, negyedik felnőtt Európa-bajnoki aranyérme között tizenöt
esztendő telt el, ami szintén ritkaságnak számít ebben a sportágban.

- A Testnevelési Egyetem Küzdősport Tanszékének a mesteroktatója. Hogy
boldogul a digitális oktatással?

- Küzdősportot, ahol testi kontaktus van a felek között, nagyon nehéz
online oktatni. Bízom benne, hogy május 10-ét követően végre
személyesen is találkozhatunk a hallgatókkal. Feladatokat, elméleti
ismereteket, írásos anyagokat, videókat dolgoznak fel a hallgatók a
mostani hónapokban, de talán feloldják a korlátozásokat, így a gyakorlati
részre is sor kerülhet végre.

- Végül kanyarodjunk vissza Tokióhoz. Megrendezik júliusban az ötkarikás
játékokat?

- Időről időre felröppen a hír, miszerint a japánok mégis visszalépnek, de
véleményem szerint megtartják a játékokat, és nem lesz hiábavaló a
birkózóink által elvégzett rengeteg munka.

Hering Viktor

Lőrincz Tamás megnyerte negyedik Európa bajnoki címét.

Hogy ez miért nagy szó?
Ez volt a 14. világversenyen szerzett érme, ezek a versenyek EB-k VB-k és olimpiai érmek.
Mi teszi igazán rendkívülivé ezt a csodálatos teljesítményt, hogy a birkózásban egy versenyen csak egy érmet lehet szerezni.
Szerintem ez az eredmény küzdősportban egy rendkívüli teljesítmény, ilyet tán még senki nem produkált Magyarországon.
Dr. Hegedűs Csaba megkapta a TUS király címet, Tamás nyakába akaszthatjuk a TECHNIKAI TUS király címet.
A világbajnokság után az Európa bajnokságot is technikai tussal nyerte meg.
Azt kívánom Tamásnak, hogy ez a tradíció az olimpián se szakadjon meg.

Nem mehetünk el szó nélkül a 38 esztendős Kiss Balázs második helyezése mellett sem.
Ha tényleg befejezte birkózó pályafutását, igazán méltó befejezése egy csodálatos karriernek.

Talán nem mondok hülyeséget, ha Sastin Mariann beírta magát a sporttörténelembe az igazán cifrán megnyert ezüstérmével.
Ha még nem hallottátok, ketten is visszaléptek ellene, igy mérkőzés nélkül jutott a döntőbe.
Mariannt ismerve Ő biztos felkészült az összes meccsére tisztességesen és megérdemelten lett büszke tulajdonosa az ezüst éremnek.
És jönnek a fiatalok!

Fritsch Róbert bronz érme talán már nem is meglepetés, remélhetőleg láthatunk még a nyakában lógni pár ilyen vagy ennél még fényesebb érmet világversenyről.
Akinek most nem jött össze, azoknak is jár a gratuláció, hisz minden fogásnem résztvevői kitettek magukért és nem volt ki szégyenkezve jöhetett volna le a szőnyegről.
Hajrá Magyar birkózás!!

Az utóbbi harminc esztendő legsikeresebb évét zárta 2019-ben a magyar birkózósport. Bacsa Péterrel, a Magyar Birkózó Szövetség ügyvezető alelnökével nemcsak az elmúlt tizenkét hónap sikereiről, hanem már a jövő évi, tokiói olimpiáról is beszélgettünk, különösen annak apropójából, hogy jövő márciusban Budapesten rendezik a kontinentális olimpiai kvalifikációs tornát.
- Alaposan kitettek magukért a magyar birkózók ebben az esztendőben. Ön is így látja?
- Valóban, rendkívül sikeres esztendőt zártak versenyzőink, hiszen korosztályos szinten a különböző világversenyekről tíz aranyérmet, összességében negyven érmet hoztunk haza 2019-ben, ami hosszú évekre visszamenően is kivételes eredmény, de az biztos, hogy az utóbbi három évtized legsikeresebb szereplése volt az idei. A felnőtt világbajnokságon négy olimpiai részvételi kvótát szereztünk, nem mellékesen úgy, hogy Lőrincz Tamás olimpiai súlycsoportban lett aranyérmes, amire ugyancsak régen volt példa. Tamás mellett testvére, Viktor, Muszukajev Iszmail és Sastin Marianna is kiharcolta a tokiói részvétel jogát, de nem tettünk le arról, hogy további birkózóink legyenek ott jövő augusztusban, Japánban.
- Ehhez lehet fontos állomás a márciusi, budapesti, európai olimpiai kvalifikációs torna…
- Nem véletlenül pályáztuk meg a rendezés jogát, hiszen nyilvánvaló, hogy a hazai közönség támogatása plusz motivációt adhat versenyzőinknek, hihetetlenül sokat jelenthet abban, hogy újabb sportolóink jussanak a torna a döntőjébe, ami már olimpiai kvótát ér. Súlycsoportonként az első két helyezettek lehetnek ott Tokióban, de ennek kiharcolása sem lesz egyszerű, hiszen gyakorlatilag Európa-bajnokságnak megfelelő erősségű mezőny gyűlik majd össze Budapesten. Versenyzőink a szófiai világkvalifikációs tornán is szerezhetnek kvótát, de bízom benne, hogy a mieink már Budapesten élni tudnak a lehetőséggel. Ha a már meglévő négy repülőjegyhez még hármat be tudnánk gyűjteni, azzal én már elégedett lennék.
- Volt-e olyan szereplés, ami nem úgy sikerült, mint ahogy azt előzetesen elvárták?
- Az U23-as világbajnoki szereplésünk számomra is csalódást jelentett, többet vártam ettől a viadaltól. Figyelmeztető is egyben ez a szereplés, hiszen a tokiói olimpia után két-három esztendőn belül ennek a korosztálynak kellene nagyot alkotnia. Azt azonban tegyük hozzá, hogy az U23-as világbajnokságon szereplő birkózóink közül sokaknak ez volt idén a negyedik, ötödik világversenyre, érezhetően „elfogytak” erre a vb-re. Erre nekünk is oda kell figyelnünk, hiszen látható, hogy egy éven belül nem lehet ennyiszer tökéletesre élesíteni a formát.
- Valamivel több, mint egy esztendővel ezelőtt választották be a Nemzetközi Birkózó Szövetség (UWW) vezető testületébe, a büróba. Hogyan értékeli ezt az egy évét a nemzetközi szövetségben? Sikerült-e a korábbi elképzeléseit megvalósítania?
- Azt gondolom aktív egy esztendő volt ez, különösen, ha azt nézem, hogy szinte azonnal a mélyvízbe dobtak azzal, hogy a kazahsztáni kvalifikációs világbajnokság technikai igazgatói tisztségét rám bízták. Ezt követően érkezett a következő felkérés, Tokióban is jómagam látom el a birkózóversenyen a versenyigazgatói posztot, ami egyrészt hatalmas elismerés az egész magyar birkózósportnak, másrészt óriási felelősséggel is jár. Már többször jártam Tokióban, megkezdtük az előkészítő munkálatokat, bízom benne, hogy az egész sportág szempontjából eredményes lesz a jövő évi ötkarikás játékok. Az biztos, hogy a nemzetközi testületben az a célom, hogy a sportág egésze népszerű, eladható legyen, hiszen a birkózásnak ott a helye az olimpiákon, és, mint ahogy azt 2013-ban megtapasztaltuk, ha nem teszünk eleget az új kihívásoknak, akkor egy ilyen régi tradíciókkal bíró sportág is könnyen körön kívülre kerülhet. Fontosnak tartom, hogy a birkózósport folyamatosan újuljon meg, elérjük a fiatalokat, tegyük népszerűvé a televíziók számára, legyen látványos, izgalmas a sportág.
- A versenyigazgatói poszt mellett a bíráskodásra is oda kell figyelnie. Korábbi nemzetközi bíróként jobban belelét a bírók munkájába, tevékenységébe. Tartott már eligazítást az olimpiai versenyeken részt vevő bíróknak?
- Összesen negyvenöt bíró vesz részt az olimpián, még hét, nyolc hely kiadó a számukra, és akkor teljes lesz a bírói csapat. Az év eleje óta folyamatosan tartjuk velük a kapcsolatot, összetartásokon vesznek részt, tréningezzük őket, sőt, jövőre a teljes játékvezetői kar egy hetet Magyarországon tölt majd. Ez persze nem jelenti azt, hogy mostantól ömleni fognak a magyar érmek, azokért továbbra is nagyon keményen meg kell dolgozniuk versenyzőinknek.
- Akiknek a felkészüléséhez mindent biztosít a szövetség…
- Ez pontosan így van, igyekszünk minden feltételt biztosítani számukra az eredményes szereplésükhöz. Többször vesznek részt nemzetközi edzőtáborozásokon, hogy minőségi edzőpartnerekkel készülhessenek, a legjobb ellenfelek ellen tréningezhetnek.
- Az orosz birkózók ott lesznek Tokióban?
- A nemzetközi szövetség hatáskörébe tartozik, hogy elindulhatnak-e az olimpián, erről még én sem tudok nyilatkozni. Az biztos, hogy meglepett, hogy a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) négy évnyi kizárással sújtotta Oroszországot minden nagyobb sporteseményről, túlságosan szigorúnak tartom ezt az általános határozatot.
- A hazai, vidéki egyesületekkel tartja-e a kapcsolatot? Meghallgatják-e az ő kéréseiket, észrevételeiket?
- Idén volt a hazai szövetség tisztújító kongresszusa, előtte Németh Szilárd elnök úrral országjáró körútra indultunk, bejártuk mind a hét régiót, meghallgattuk a vidéki egyesületek észrevételeit. Összegyűjtöttük ezeket a problémákat, és azon dolgozunk, hogy minden érintett számára megnyugtató válaszokat adjunk a felmerülő kérdésekre, kérésekre.
- Az edzőképzéssel kapcsolatban kissé csalódottan beszélt…
- Vannak elmaradásaink ezen a területen, sajnos kevés a fiatal szakember, úgy veszem észre, hogy a fiatalok nem úgy állnak bele az edzői munkába, mint ahogy az elvárható lenne. A szövetség egyedül nem tudja megoldani az edzőképzést, a tudás megszerzéséért, a képzettség fejlesztéséért a trénereknek is tenniük kellene, de sajnos kevesen jelentkeznek ezekre a képzésekre.
- Az év végén együtt a család?
- Sajnos nem, hiszen rengeteget utazom, idén 120 napot töltöttem külföldön, ami nagyon sok lemondással és áldozattal jár a családom részéről, amiért nem tudok elég hálásnak lenni nekik ezért. Köszönöm azt is, hogy elfogadják, hogy ennyire a birkózáshoz köt a munkám, és megértik, támogatnak abban, hogy ezért a csodálatos sportágért dolgozhatok.