Oldalunk Cookie-t használ , kérjük ezt vegye figyelembe. 
Menü

Fiatalítás a szabadfogású birkózóknál

Fiatalítás a szabadfogású birkózóknál

Tizennyolc esztendő után, 2001-ben újra magyar szabadfogású birkózó Európa-bajnoki aranyéremnek tapsolhattak a Körcsarnok lelátóin a szurkolók. Bánkuti Zsolt kontinensbajnoki címe után újabb tizennyolc év telt el, az akkori aranyérmes ma már a felnőtt szabadfogású birkózóválogatott szövetségi kapitánya. A korábban az „Utánpótlás neveléséért” kitüntetett szakemberrel beszélgettünk a fogásnem aktuális helyzetéről, a generációváltásról és a magyar birkózó fiatalok kishitűségéről is.

 

Az édesapja asztaliteniszezett, a bátyja birkózott, így egyenes út vezetett az Ön számára is a sport felé?

 

A testvérem az egyik általános iskolába járt a Csepel birkózó edzéseire, többször mentem el én is vele, míg a végén az edző azt mondta édesanyámnak, hogy hagyjon ott engem is, majd lesz velem valami. Végül ott ragadtam, és hat esztendősen elkezdtem a birkózást. Apa asztaliteniszezett Csepelen, de a házban, ahol laktunk szintén sok sportoló ismerősünk volt, súlyemelők, labdarúgók, így valóban sportos közegben nevelkedtem.

 

Sportolói pályafutása kizárólag a Csepelhez köti?

 

Két esztendő kivételével igen, akkor Aubéli Ottó barátommal elkerültünk a klubtól, ő Vácra, én Kecskemétre igazoltam, de utána ismét visszatérhettem nevelőegyesületemhez. 2005-ben a világbajnokságon versenyeztem utoljára, majd edzősködni kezdtem, de nem Csepelen, oda csak két esztendő után, 2007-ben kerültem. Itt a felnőtt csapatot irányítottam, de a juniorok is hozzám tartoztak. 2006-tól tíz esztendőn keresztül – ezzel párhuzamosan - az ifjúsági válogatottat is edzettem, az elmúlt két évben pedig a juniorokkal foglalkoztam, a tavalyi hazai rendezésű felnőtt világbajnokságot követően pedig rám bízták a felnőtt szabadfogású szakág vezetését.

 

Ami az elmúlt esztendőt illeti, borzasztóan zsúfolt volt a versenynaptáruk.

 

Világbajnokságon, Európa-bajnokságon vettünk részt a fiatalokkal, ráadásul az U23-as EB-n, VB-n segítőként is ott lehettem. A junior Európa-bajnokságon Rómában Szurovszki Patrik révén szereztünk egy második helyet, ami egy számomra máig vitatható bírói döntés miatt nem lett még fényesebb érem. Ugyanitt Farkas Rajmund ötödik lett, majd a világbajnokságon Patrik begyűjtött egy bronzérmet, és bár az U23-as Eb nem sikerült fényesen, a világbajnokságon AsarinRoman ötödik helye jelzi, hogy azért a fiatalok oda-oda értek a dobogó közelébe.

 

Azért a szabadfogású szakág helyzete nem túl rózsás az elmúlt időszakban…

 

Valóban így van, hiszen meglehetősen korlátozottak a „merítési lehetőségeink”, már ami a versenyzőket illeti. Az utánpótlás korosztályban egy-egy versenyző kiemelkedik a súlycsoportjából, igazából meg sem kell szakadniuk itthon a győzelemért, és a válogatottságért. Aztán a nemzetközi versenyeken szerepelve rá kell döbbenniük, hogy az bizony „más kávéház”. Itt aztán el is száll az önbizalom.

 

Erre vonatkozott az az állítása, hogy kishitűek a fiatal magyar versenyzők?

 

Igen, hiszen ezek a srácok véleményem szerint semmiben sem rosszabbak vagy tehetségtelenebbek a grúz, török vagy orosz szabadfogású társaiknál, de itthon egész egyszerűen nem kapnak olyan ingert, hogy meg kelljen szakadniuk a győzelemért. Nincsenek megfelelő edzőpartnereik, akik rákényszerítenék őket arra, hogy a tréningeken is még keményebben dolgozzanak. Szerencsére a szövetségben pontosan látják ezt a helyzetet, így egyre többet dolgozhatunk külföldi edzőpartnerekkel, aminek már látszik a pozitív hatása. Más sebességben, más ritmusban dolgoznak a válogatottak az edzéseken, így a versenyeken sem lesz szokatlan számukra a tempó. Ráadásul generációváltás zajlik a felnőtt korosztályban, így nincs is nagyon más választásunk, ezt az utat kell járnunk, hiszen sok junior vagy U23-as korosztályban szereplő fiatal a felnőtt mezőnyben kell, hogy helyt álljon. Ezeket a fiatal felnőtteket kell menedzselni, és ebben a szövetség is partner.

 

 

Hatalmas a teher tehát a fiatal korosztályon, így adott a kérdés: egy esztendőn belül többször is megvalósítható-e az állandó csúcsformába hozás?

 

Itt van Farkas Rajmund példája, aki tavaly hat világversenyen szerepelhetett volna,ami természetesen nem a legszerencsésebb helyzet, hiszen óriási a kiégés veszélye. Éppen ezért csak három versenye volt, pontosan azért, hogy ne terheljük túl. Azt gondolom, hogy a fiatal versenyzők esetében egy versenyt kell megjelölni fő célként egy esztendőben, erre kell a csúcsformát időzíteni, míg a többi viadalon csúcsforma közeli állapotba kell kerülniük. Mentálisan is borzasztóan nehéz több világversenyen is maximálisan teljesíteni, még a felnőtteknek is. Náluk a két verseny közötti megfelelő pihenőidővel, regeneráló edzésekkel, módszerekkel valamivel könnyebb megtalálni a helyes felkészülési módot.

 

Ezt a felnőttekkel a gyakorlatban is lesz módja kitapasztalni, hiszen Ön lett a szabadfogású szakág szövetségi kapitánya.

 

A világbajnokság után valóban felkérést kaptam erre a feladatra, egyelőre ideiglenesen, de ezen a héten véglegessé válhat a szakmai stáb összetétele. Az U23-asok vezetőedzőjével, GulevszkijKosztantyin-nal már két éve együtt dolgozunk, a harmadik szakember pedig, aki csatlakozhat a stábunkhoz, az Dvorák László lehet, akivel együtt birkóztunk a válogatottnál, többszörös Európa-bajnoki érmes sportoló. Jómagam a gyakorlati munkában, a szőnyeg mellett szeretnék leginkább segíteni, de természetesen a felkészülés megtervezésében is aktívan kell majd részt vennem. Hogy milyen céljaink lehetnek? A szövetség is tudja, látja, hogy nagyon fiatal versenyzőink vannak, ők veszik át a stafétabotot az idősebbektől, de ez nem megy egyik versenyről a másikra, ez hosszabb folyamat lesz. Természetesen szeretnénk a 2020-as olimpiára is kvótát szerezni, a fő versenyünk idén éppen ezért a kvalifikációs világbajnokság, de jelenleg nem ez, hanem sokkal inkább a 2024-es olimpia a realitás a számunkra. Mindemellett részt veszünk a felnőtt Európa-bajnokságon, az Európa-játékokon, de lesz U23-as Eb és világbajnokság is. A fiatalokat okosan versenyeztetve, körültekintően és folyamatosan kell beépíteni a felnőtt válogatottba, amire rá is leszünk kényszerítve, hiszen kevés felnőtt korosztályú birkózónk van szabadfogásban. Bízom benne, hogy a sérült versenyzőink is minél hamarabb felépülnek, és csatlakozhatnak hozzánk, és részt tudnak venni a nemzetközi viadalokon. Nehéz és felelősségteljes, ugyanakkor nagyon szép feladatot vállaltunk el kollégáimmal, és bízunk benne, hogy előre tudjuk mozdítani a szabadfogású szakágat a jelenlegi helyzetéből.

Keresés